Kilátó Ferences Mentálhigiénés és Lelkigondozói Szolgálat

Adorján Andrea

1975-ben születtem, 1998-tól közgazdászként dolgozom. Az elmúlt 15 év során hittanár (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2010), majd lelkigondozó (Sapientia Hittudományi Főiskola, 2014), az utóbbi néhány évben pedig life coach és business coach, 2025-ben pedig fókusztréner végzettséget szereztem. 2008-tól a Világban Élő Kármeliták közé tartozom.

Munkatársunk elérhetőségeit itt találja: https://www.ferenceskilato.hu/orszagut/egyeni-segito-beszelgetesek

Röviden a fókuszolás módszeréről:

Van úgy, hogy egy-egy kérdés, téma, érzés órákig, talán vissza-visszatérő módon napokig vagy még hosszabb időn át kísér minket. Nem tudjuk mi ez, de mivel ennyire velünk tart, érdemes időt és figyelmet adni neki, hogy feltárulhasson, milyen mondanivalója van számunkra. A fókuszolás során szelíden, egészen megengedő módon figyelmünkkel és teljes elfogadásunkkal teret adunk ennek a fura, homályos valaminek, amit valahogy a testünkben is érzünk azért, hogy egészen vele, és rajta keresztül önmagunkkal legyünk. És akkor, ebben a figyelemmel és elfogadással teli térben ez a valami változhat. Megélhetjük a változást mint felszabadító, megkönnyebbülést hozó ajándékot. Amikor mindez nem tudatosul bennünk érzékelhető módon, akkor is bízhatunk a folyamatban, hogy ami történik, az teljesebbé és szabadabbá teszi életünket és kapcsolódásainkat.

Rólunk mondták

„Az alkalmak alatt az engem foglalkoztató problémákról beszélgettünk. Sokat jelentett, hogy egy bizalmi légkörben elmondhattam valakinek a nehézségeimet. A figyelmes hallgatás, a támogató hozzáállás és a kérdések segítettek abban, hogy jobban megértsem magamat, rálássak a helyzetemre és felismerjem, hogy milyen lépések szükségesek az általam vágyott változáshoz.”

„42 évesen veszítettem el a férjemet, nagyon hirtelen és gyorsan. Egy pont után már úgy éreztem, hogy nincs kivel megosztanom a problémákat, hogy teljesen egyedül maradtam és nincs már, akinek türelme lenne, ahhoz hogy meghallgasson. Segítséget kértem és kaptam. Mindenek előtt, hogy valaki meghallgatott, hogy nem volt baj, ha már megint sírok; hogy nem kell úgy tennem, mintha semmi baj sem lenne; hogy teljesen őszinte lehetek és azt is kimondhatom, amit szégyellek. Jó volt, hogy megerősítést kaptam, abban amit jól csinálok, hogy egyáltalán van, amit jól csinálok. Megtanított megtalálni és felismerni a segítséget a környezetemben is. És segített elfogadni a felfoghatatlant.”

“Nagy örömömre kezd normalizálódni a viszony menyem és köztem. Biztos vagyok abban, hogy a néhány anyós suli foglalkozás  sokat segített nekem abban,  hogy  belássam, az ő életük más mint az enyém.”

“Nehéz feladat szavakba önteni a bennem lezajló változásokat. Leginkább úgy segített, hogy most már nem úgy tekintek magamra, mint egy sebzett kislány, aki szenved a múltbeli és jelenlegi sérelmektől. A pszichodráma segített jobban megismerni önmagamat, feltárni magamban a sérüléseket, és már kezdek úgy tekinteni magamra, mint egy érett nő, aki felelős önmagáért, a tetteiért.”

“A csoportban eltöltött idő számomra nagyon fontos volt, mert különleges teret adott annak, hogy mélyebben meglássam önmagam. Sokkal szabadabbnak érzem magam az életemhez való viszonyomban. Sok-sok hála és köszönet, a csoporttársaknak és természetesen a vezetőknek: nagy ajándék, amit kaptunk Általatok!”

“Megosztom veletek egy döntésemet, amire 2 hét elteltével is büszke vagyok 🙂 Felmondtam a munkahelyemen. Terveim ötleteim vannak, sokat köszönhetek annak, hogy az elmúlt évben annyit foglalkoztunk a döntésekkel.  Hálás vagyok nektek, mert segítséget adott a közös munka…”

“Mikor én kezdtem az anyós sulit, a menyem  is bevállalta volna a menyek suliját, de akkor nem talált ilyen programot.”

A munkahelyemen túl sokat nem változik a helyzet , de már nem veszem a szívemre, amikor újra összecsapunk. 🙂 Nagyon sokat segített az utolsó játékom, és nem évődöm azon, hogy ki kellene-e lépnem, mert tudom, hogy jó helyen vagyok.